A mai nap lett életem legrosszabb és legszebb napja.de mindent csak sorjában.Ma vagyok 16 éves...

Szóval ugye reggel felkeltem hajnalok hajnalán.(megszokás)De nem egyedül voltam ébren a másik emeletes ágy alján(Én az egyik emeletes ágy alján,fölöttem Rosalya.Mellettünk(másik fal) alul Castiel felette Lysander)Castiel nagyban bámulta az emeletes ágy rácsait(amik megakadályozták,hogy Lysander ráessen),majd felém nézett.(Szerintem megérezte,hogy nagyban őt néztem)

-Jó reggelt-suttogta hogy a még alvó(és horkoló -.-") társaságot ne verje föl.

-Neked is-mondtam

Majd elővettem a zenelejátszómat és zenét hallgattam.Cas is ugyan így tett.Végül a két horkoló is felkelt.Mehetett a reggeli ,,álljunk sorba a fürdő előtt és kövüljünk meg mert Rosa bent ragadt" című történet.

-Rosa- ütöttem meg az ajtót-gyere ki vagy én megyek be!

-Oké,oké-az utolsót már a nyitott ajtónál hangzott el

Mielőtt a fiúk betörtek volna én beslisszoltam és magamra zártam az ajtót.Még hallottam egy:,,Ma itt alszunk" felkiáltást majd valaki nekidőlt az ajtónak.(Persze a fiúk voltak)Na nézzük a ruhát:

 

 

Kiléptem a fürdőből és a fiúk a hirtelen sokktól vagy 2métert léptek hátrébb.

-mi a....-hökkent meg Lysander

-ööö-Castiel csak ennyit mondott

-Van baj?-kérdeztem a szokásos semmit mondó tekintetemmel

-Nem...nincs-mondták egyszerre a fiúk

Rosa karon ragadott majd mentünk kajálni.Mellesleg ő így nézett ki:

Igen ezzel tökölt 3 évet.na mindegy.A kaja valami borzalmas volt.Kifli(amit mellesleg sokam bumerángnak is használtak) és joghurt(a gyümölcs benne szerintem bogár volt)Ez után a kielégítő reggeli után(szarkazmus)indultunk túrázni.Igazából csak körbe nézünk a városban.Viszont amit felvettünk nem volt jó.Kaptunk egyen melegítőt:

(na b*zd+)

-Ez még is csak túlzás-hőbörgött Rosa

Nekem így állt:

Lysander:

Nathaniel:

Castiel:

 Amber és a kutyái:

Kim:

Viola:

Írisz:

Melody:

Rosa nem volt hajlandó felvenni.

Aztán párban indultunk el:

Cas-Lys

Amber-Scharlott

Lisa-Carla

Íris-Melody

Kim-Rosa

Viola-Alexy

Deb - Nath

Kentin - Armin

Én - Kaet

Mikor elindultunk és átvágtunk az utcákon egy csomóan köszöntek nekünk.Mikor egyre közelebb értünk a temetőhöz próbáltam feltűnés nélkül leszakadni,ami sikerült.Vagyis majdnem(de erről majd később).Aztán elhagytam az osztályt és beléptem a temetőbe.Köszöntem Piri néninek.

-Csókolom.

-Szandra Kedvesem!De örülök neked.-ölelt meg-De kár,hogy sietnem kell.-mondta majd elment

-Visz lát.

Végül ösztönösen mentem a sírok között mikor megtaláltam anyuék sírját.Rá borultam a sírra és csak sírtam.5 perc után elővettem a bicskámat, hogy (mint minden évben) megvágjam az ujjamat és a vér rácsöppenjen a sírra,hogy érezzék itt vagyok.De most valahogy nem az ujjamat vágtam meg.Az érzelmeim elszabadultak.Bennem keringett az elmúlt hetek érzései(elfojtott düh,szomorúság, és csalódás). Ezért elkezdtem vagdosni a csuklómat.A negyedik vágás után kiejtettem a kést a sírra és ráborultam.Sírtam...de nem a szomorúságtól..az örömtől....,hogy végre a szüleimmel lehetek.Már majdnem lecsuktam a szemem hallottam egy elmosódott kiáltást.Hiába volt elmosódott a hang alapján csak is Castiel lehetett.Mikor észbe kaptam már megfordítottak.Ott feküdtem Castiel ölében,aki a szétvagdalt csuklómat szorongatta,hogy ne vérezzek el.

-Szandra kérlek...kérlek szólalj meg...-mondta miközben elég szaggatottan vette a levegőt

Talán...sírt?

-Cas...tiel-nyögtem

-Miért miért  csináltál ekkora baromságot???

-mert..-gyűltek könnyek a szememben-Mert szeretem őket és téged.-néztem elsőként a sírra majd Castielre

-Szandra-kiáltott fel fájdalmában majd olyan szorosan ölelt,hogy majdnem megfulladtam.Rázkódott a válla....Castiel sírt....sírt..miattam...

-Castiel...lehet,hogy innen már nem jutok ki élve... ezért most elmondom neked...nem haragszom soha nem is haragudtam... inkább dühös voltam...dühös voltam magamra amiért ilyen gyorsan elvesztettelek téged...

szeretlek....-suttogtam majd kezdtem lehunyni a szemem

-Szandra,SZANDRA!!IDIÓTA NE MERJ ITT HAGYNI HALLOD!!!HA ITT HAGYSZ UTÁNAD MEGYEK!!!

-Eszed ágába se jusson

-Sajnálom-suttogtam majd lehunytam a szemem

-SZANDRA!-ezt hallottam utoljára,majd körül ölelt a sötétség

 

Hirtelen érezni kezdtem magam körül mindent(levegőt,puha ágyat és rohadt nagy fájdalmat a jobb karomban). Kinyitottam a szemem és az ágyráccsal találtam szembe magam~A táborban vagyok?..Hogy kerülök a táborba???...Minimum egy kórházban kéne lennem...~Na jó! Nézzünk körül.Elfordítottam a fejem.Az ágy mellett térdelt valaki.Vörös haj,bőrkabát...Castiel.Azzal a maradék erőmmel a szabad kezemmel(a másik sérült volt és még Castiel is fogta) megsimítottam a fejét,mire felkapta azt.Könnyes volt a szeme.Nekem pedig bűntudatom támadt.

-Sajnálom-mondtam miközben a sírás fojtogatott.

-Szandra-ölelt meg-hál égnek,hogy nincs semmi bajod

-Szeretlek-suttogtam

-Ó,Szandra én is szeretlek-mondta miközben egyre szorosabban ölelt

-SZANDRA-hallottam Rosa hangját az ajtóból-Hál égnek hogy felébredtél-mondta majd az ágyhoz szaladt Castiel mellé térdelt és megölelt

Ő is sírt.Castiel is sírt nem bírtam tovább én is sírtam

-Úgy sajnálom-mondtam miközben mind a kettőjüket átöleltem

*5 perccel később mikor Nina nénikém tudomást szerzett arról,hogy felébredtem*

-SZANDRA DARSY-ajjaj a teljes nevemen szólít

-Szia Nina néni...-mondtam és olyan volt a hangom mintha felelnék

-NE ,,SZIA NINA NÉNIKÉM"-EZZÉL ITT NEKEM!!!!!Tudod mennyire aggódtam érted?-vette lejjebb  a hangerőt

-Sajnálom-mondtam miközben megtöröltem a szemem

-Semmi baj..DE ILYEN ESZEDBE NE JUSSON MÉG EGYSZER!!

-megígérem-mondtam majd elköszöntünk egymástól és leraktuk a telefont

~Na öltözzünk át~

Tökéletes!

Mikor kiléptem a faházból(Nagyimat idézem:,,A faház fából van") és az osztály minden egyes tanulója letámadott.Nagy részük lehordott(Nathaniellel és Kentinnel az élen),hogy hogy lehetek ekkora idióta.Armin és Alexy azt mondták hogy bár nem ismernek olyan jól még is hiányoznék nekik.Ez nagyon jól esett.Amber azt mondta,hogy felnyitottam a szemét(Mé'?eddig csukva volt?Na mindegy)és hogy már nem lesz szemét és hogy nekiáll tanulni és barátkozni(!!!!!!!!!!!!!!!!!!!)akar velem(??????????)Kat szanaszét ölelgetett.Debohra viszont azt mondta,hogy jobban tettem volna ha feldobom azt a bizonyos bakancsot.Persze mindenki azonnal a védelmébe vett(Cassal az élen) ezért inkább  kussba maradt.A tanárok szóltak,hogy este(kb.2 óra múlva ) lesz egy karaoke parti.Ezért már akkor és ott segítettem elkészülni Rosának:

 Ő pedig nekem:

 

És a többiek:

Írisz:

Viola:

Melody:

Amber:

Kat:

Kim:

Debohra:

Ja az összes lány közül egyedül Debohra sz@rta le,hogy hideg van.Na de nézzük a fiúkat:

Castiel:

Nathaniel:

Lysander:Szóval mindenki pont készen lett.Kezdődött az első szám amit Castiel,Lysander és Nathaniel énekel.Megkértek minket(Castiel engem,Nath Kat-et,Lysander pedig Rosat),hogy táncoljunk a színpadon amíg ők énekelnek.A következő lett a felállás:Castiel énekel én táncolok,Lysander énekel Rosa táncol,Nathaniel énekel Kat táncol,Refrén közös)

Engedj el...

Ne gyere a képekkel...

Engedj el...

Minden jó,minden szép,

Ez csak az álca,

egy színjáték

Engedj el,ha így járnék

Ezt a szerepet évekig

bírnánk még,

Szerinted megöllek vagy megölellek?

Megértem,hogy sz*r vagyok

és más csávó csöve kellett,

De vissza akarod magad könyörögni valahogy?

Na ezért duplán kihúztad a gyufát,

Tűnj el innen,takarodj!

Nesze ez egy csepp,

Csecsebecse kedvesem

Nem kell lelked telke,

nem kell feszes csecsed becse sem

Kell neked az a jó pasi?

Kell neked a sok lóvé?

Oké Oké majd meg látod ki most itt a góré!

Egy kötél és egy szék a két klasszikus kellék,

Elegancia és nyugalom,ahogy leülök melléd

Tudtam én,hogy elhagysz és többé meg nem lógsz,

Mert a kötél végén te vagy és velem szemben lógsz!

Rfr.:

Engedj el!

Kérlek ne lássalak még egyszer!

Ne nézz rám,

Ne gyere a képekkel!

Fogy már fel:El mentél

Te voltál ki anno ki nevettél

Könyörgöm engedj el!

Ne nézz rám ne gyere a képekkel,

Hol voltál mikor kellettél?

Bepiálva a bajomon nevettél!

ENGEDJ MÁR EL!

Komolyan?Nem elég amit el vettél?

Jó poén volt,egy a baj:

Egyedül te nevettél

Miért állsz itt újra?

Talán nincs lóvé az útra?

Vagy kidobott az élet most meg nincs ki hozzád nyúlna?

Hiányzik egy ölelés?egy vigasztaló ebéd lesz!

Parancsolj az ajándékod!Remélem,hogy elég lesz,

Nézz rám,

A könnyet szépen töröld ki a szemedből

Egy szép emlékem nem maradt,

csak zsáknyi kép a fejedről

Lesz*rom,hogy megbántottál,

lenyelem az éveket,

Te takarodj az útból,

már rég megmondtam,

hogy ég veled

Most nézheted ahogy a sors

átszabja az életed,

Felejts el,komolyan mondom:

Boldog vagyok nélküled!

Engedj el!ne szorongass!

Öleld magad át!Jön egy másik akit érdekelsz

és tényleg ragad rád,

Te boldoggá teszed Ő meg kihajít az útra

Én meg integetve ordítom:

Ez jár hülye k*rv@

Rfr.:

Engedj el!

Kérlek ne lássalak még egyszer!

Ne nézz rám,

Ne gyere a képekkel!

Fogy már fel:El mentél

Te voltál ki anno ki nevettél

Könyörgöm engedj el!

Ne nézz rám,ne gyere a képekkel

Hol voltál mikor kellettél?

Bepiálva a bajomon nevettél!

 

K i vagy te,hogy megmondd,

ez miért lett az én vétkem?

Ki vagy te,hogy megmondd

a szerelmedből én kértem?

Ki vagy te,hogy megmondd,

hogy hiányzol?Mert végkép

Nem

Ki vagy te?Nem tudom,

de az emlékeket széttépem!

Hétköznapi léptékben

hozzád az a kérésem,

Hogy mit teszel a jövőben,te tudod,de légy résen

Úgy sem számít semmi,

Téged elvakít az önkényed,

Én boldogságot akartam,

de szánalmas egy történet

Az olyanoknak,

mint Te mindig csak a szája jár

Nem illettünk egymáshoz,

beláttam ezt mára már,

Az utolsó kívánságom annyi csak,

hogy felejts el!

Ne keress!Én nem foglak,

Az életem csak nekem kell,

Eressz el már nincs értelme,

véget ért a kapcsolat,

Én lezártam,bár nehezen,

de gondolsz te rám majd sokat

Velünk mi lesz ezek után még meglepetést tartogat,

de ha rájössz miért írtam azért megnézném az arcodat.

 

Rfr.:

Engedj el!

Kérlek ne lássalak még egyszer!

Ne nézz rám,

Ne gyere a képekkel!

Fogy már fel:El mentél

Te voltál ki anno ki nevettél

Könyörgöm engedj el!

Ne nézz rám,ne gyere a képekkel

Hol voltál,mikor kellettél?

Bepiálva a bajomon nevettél!

Kérlek ne lássalak még egy szer!

Ne nézz rám!Ne gyere a képekkel!

Fogd már fel:

Elmentél...

Te voltál ki anno kinevettél!

Könyörgöm:Engedj el!

Ne nézz rám!Ne gyere a képekkel!

Hol voltál mikor kellettél?

Bepiálva a bajomon nevettél!

Nathaniel

Castiel

Lysander

Közös

Mikor énekeltek egyenesen Debohrára néztek szóval neki szólt a dal.hihihi

Utána Castiel maradt a színpadon:

Ennél a számnál felhúzott a színpadra,megfogta a kezem és a szemembe nézve énekelt.

 

Aztán jött Viola:

Én nem teljesen értettem mert ez nem az ő stílusa.Aztán kiderült,hogy szerelmes Alexybe de ő nem szereti viszont.Szegény majd segítek neki.

Aztán jöttem én:

 

 

 

Végül Debohra ragaszkodott velem egy duetthez.Hát ok.

Az Úr mindent lát

És majd ítél rút bűnökért

Vak gyűlölség  mérget küld rád

a másik család!

Elég,Elég fertőz a Montague fekély!

A gyűlölet betegség,férges szenvedély

Elég,elég folyton a szemetekben ég

A gyűlölet hordozzuk átkos bélyegét

Ebből elég!

Átkot szór rám száz dögkígyó

Vérlázító a név Capulet egyet jelent:

A vak gyűlölet!

Elég,elég ki minket mocskol vesszen el!

A gyűlölet csak gyűlöletet érdemel!

Apák,fiúk egymásnak így adják tovább

A gyűlölet fertőz több nemzedéken át!

Légy átkozott egész fajod!

Süket füleknek prédikálj !

Szolgád a Sátán ki mélybe ránt,

Örömre,szépre ne találj!

Nézd meg magad!

A rabja vagy!

Vasdrótján rángat gyűlöleted!

Vélt igazságod csak habzó átok,

és nevében követsz el bűnöket!

A végítélet  napja majd,

a tűzbe küld,pokolra hajt!

A gyűlölet oly végtelen

Uralkodik a lelkeken!

Elég,elég ebből elég!

Debohra

Szandra

Együtt

A szám közepén majdnem egymásnak estünk,de Lysander lefogta Debohrát engem pedig Castiel így nem lett verekedés.

Aztán duetteztem Cassal.

 

 Aztán jött Nath és Kat:

Mindenki nagyot röhögött amikor tényleg berakták azt az ,,Aú"-t.

 Végül ezzel zárult a karaoke party és mentünk aludni.(hé ez rímelt)Megfürödtünk,fogat mostunk és bebújtunk az ágyba.Én nem tudtam aludni.Fáztam!K hideg volt(és nem kedvesen hideg)Pedig rohadt vastag takaróm volt.Hirtelen arra lettem figyelmes,hogy valaki rám terít még egy takarót és bebújik mellém az ágyba.Castiel volt az.Átkarolt én pedig hozzábújtam-Írói megjegyzés:Csak semmi perverzkedés! nem történt semmi írói megjegyzés vége-Végül elaludtunk.

Éééééééééééés véége végre tudom,hogy késtem(nem is keveset),de mentségemre szóljon,hogy nyár van oké inkább az a kifogásom,hogy ez az eddigi leghosszabb rész ^^